Reméltem, hogy egyszer velem leszel.

Reméltem, hogy egy nap belém szeretsz.

Hittem, hogy veled jön el a boldogság.

Hitem, hogy egyszer majd csak engem látsz.

Az a pillanat meg lett írva, mikor rám mosolyogsz,

Az a perc mikor a világon minden kizáródott.

Meg lett írva a gondolataimban,

De nem vált valóra csak álmaimban.

Pedig nekem te vagy az egész világom.

Pedig én a holnapokat csak miattad várom.

Mindig a te gondolatoddal alszom, és kelek fel.

Minden perc fáj ami nélküled telik el.

Nekem te voltál, és te vagy a Szőke Herceg,

A fényes páncélban, a lovon, a nyeregben.

Nekem soha nem is lesz más szerelmem,

Mert örökké csak te létezel nekem.

Nem érdekel, hogy mennyit kell várnom még Rád!

Nem számít, hogy most mennyire fáj!

Tudd, én örökké várok rád és szeretlek,

Tán ha te soha nem is fogsz szeretni, Szőke Herceg.